Terápiás vizsgára készülök

Arról már meséltem, hogy terápiás vizsgára készülök. És a temperamentum vizsgám már meg is van.
De pár hete ténylegesen elkezdtem a felkészülésemet a vizsgára, ami azt jelenti, hogy járunk anyagazdival foglalkozásokat tartani gyerekeknek.

Egy 25 fős 4.-es osztályba járunk, ahol ép gyerekek járnak együtt egy fogyatékkal élő társaikkal. Ebbe az osztályba több hallássérült (siket) gyerek és egy értelmi fogyatékos fiú is van. Nagyon szép látni, hogy hogyan támogatják az ép gyerekek fogyatékos társaikat, hogyan örülnek egymás sikereinek a foglalkozásokon.

Nekem sem volt könnyű elsőre, hiszen a hallássérült gyerekek máshogyan beszélnek, a vezényszavak kicsit máshogy hangzanak, de pár alkalom után azért belerázódik az ember kutyája, ha nagyon figyel, és jó látni az örömüket, hogy nekik is megcsinálom, amit kérnek.

Többféle feladatot gyakorlunk, az első, amikor megérkezünk mindenki odajön üdvözölni, pacsit kérnek, amit nagyon szívesen adok, cserébe pedig simogatással és fini falatokkal jutalmaznak.

Van futkározós feladat, amit kutyás körökben mancsfoglalónak hívunk, kicsit hasonlatos a székfoglalóhoz. Ez elsőre nehezen ment, mert a gyerekek körülöttem futkároztak, nekem pedig egy helyben kellett maradnom, pedig szívesen szaladtam volna én is.

A kedvenc feladatom, amikor anyagazdi és a gyerekek körém ülnek, miközben én lefekszem a földre. A hámomra ragasztott zsebekben ilyenkor izgalmas feladatok várnak rájuk. Húznak egy kártyát, amin szerepel egy testrészt. Ezt először magukon kell megmutatni, utána meg rajtam. A gyerekek is nagyon szeretik ezt a részt.

Ezeken kívül csinálunk más feladatokat is, de ezek számomra a legizgalmasabbak.
Remélem a vizsga is jól fog sikerülni. Drukkoljatok.