Temperamentum vizsga

Éljen, éljen, éljen.
Az első nagy próbatételen túl vagyok, hogy igazi terápiás kutyává válhassak.
Október 24-én letettem az első vizsgámat Lakitelken, ahol épp kutyás táborban voltunk a többiekkel.

Több fronton is bizonyítanom kellett rátermettségemet.
Azt nézték mennyire bírom, ha "fura" hangoskodó emberek egyszerre jönnek, minden kérdezés nélkül simogatnak. Kaját adnak, közben zajonganak, vagy épp kaját vesznek el tőlem.

Mondhatni egészen jól bírtam, kaptam sok dicséretet is, anyagazdi és apagazdi is nagyon büszke volt rám.
Igaz péntekre már nagyon elfáradtam, de menni kellett még Noszvajra a hétvégére. De annyira nem bántam, végre együtt volt az egész család.

Gratulálnom kell a velem vizsgázóknak is, akik közül többen szintén nagyon ügyesen vették az akadályt.
Így együtt folytathatjuk a felkészülést.

A táborunk is fantasztikusan sikerült, a gazdikat érzékenyítő , minket kutyákat játékos feladatok várták.

Voltak ügyes fotósok is. Rólam is lőttek pár szuper képet, ezekkel búcsúzom.

Sérülés a hétvégén

A hétvégén rosszalkodtam kicsit.
Ez biztos azért is van, mert mostanában felborult az életem. Először anyagazdi tűnt el jó pár napra, aztán épp, hogy újra együtt lett a család, apagazdi ment el. Nem tudtam ezeket hova tenni.

Jól is jött, hogy anyagazdi vasárnap elvitt agilityzni, így a feszültségemet végre volt hol levezetnem.
Igen ám, de amíg anyagazdiék pályát állítottak én külön utakat fedeztem fel a kutyasuli melletti kiserdőben, izgi szagok vonzottak arra, a gyengébb gyomrúak kedvéért nem fejteném ki részletesebben, de mit tegyek kopó vagyok. Sajnos nem vettem észre az üvegszilánkokat, így egy elvágta a talpam.

Próbáltam nem szólni anyagazdinak, mert nem akartam lebukni. De hát eléggé vérzett, meg kicsit fájt is, így amikor elkezdtünk edzeni és vártam az indító parancsot, felemeltem a fájós lábam, anyagazdinak persze rögtön feltűnt és megnézte. Letörölgette a vért róla, jeleztem neki, hogy jól vagyok inkább edzünk már.

Közben rájöttem, nem is baj, hogy kiderült a sérülés, hiszen majd alkalomadtán tudok erre hivatkozni.

Jót edzettünk, teljesen kifáradtam, hazafelé az autóban el is aludtam.
Jó volt hazaérni, apagazdi még ugyan sehol, de jöttek vendég, és amit imádok, beszélgetés közben falatoztak így megpróbáltam minden csáberőmet bevetni egy kis falatért.

Persze anyagazdi rám szólt, hogy fejezzem be, és menjek a helyemre. Miközben elindultam kifelé a konyhából jött az ötlet, jaj de hát nekem fáj a lábam. Gyorsan sántikálásra váltottam és mikor anyagazdihoz értem leültem és szomorúan nézve felemeltem a lábam, hogy mennyire fáj.
Hát, sajnos nem jött be, csak nevetett rajtam, mint aki számított erre, nem is értem, pedig ha fáj valamim és szólok mindig aggódik, vigasztal, finomságokkal halmoz el, most meg csak valami picit csípőssel kenegeti a mancsom, mondván, hogy nehogy elfertőződjön a seb.

Újabb nyaralás

Hú de elmaradtam és ellustultam, pedig nagyon terveztem, hogy amint a hazaérünk megírom az élményeimet.

Még augusztus végén történt, hogy autóba pattantunk a gazdiékkal. Én reménykedtem, hogy a kedvenc nyaraló helyemre megyünk Eger mellé, de valahogy ennek az útnak nem akart vége szakadni, ebből kezdtem sejteni, hogy most más az úti cél.

Meg is érkeztünk estére egy tündéri kis faluba Megyerre. Képzeljétek ez a falu Magyarország legkisebb közigazgatási egységgel rendelkező faluja, kb. 13-an lakják mindösszesen.

Gyönyörű szép hely, csöndes kis utcák, szépen felújított falusi idill, nagyszerű kiránduló helyek és isteni házi koszt. Bár ezt csak sajnos hallomásból tudom, mert a gazdiék egy falatot nem hagytak sem a reggeliből sem a vacsorából.
http://megyer.hu/main/rolunk.html

Itt laktunk, ezt muszáj megmutatnom, mert annyira szép kis ház volt, azt hiszem szívesen laknék egy ilyenben.

És ami szintén nagyon szuper ebben a helyben, hogy megannyi kiránduló hely közül pl.: Sümegi vár. Mert többek között itt is jártunk, (Lehet egyszer majd összegyűjtöm a várakat és a várfalakon ülő képeimet egy külön bejegyzésbe) a Balaton is közel van, ezért elkirándultunk Keszthelyre is.

A keszthelyi kirándulást élveztem a legjobban, mert ott összefutottunk a barátnőmmel Joyával és Cooperrel, akit kezdek egyre jobban megkedvelni. És persze mint segítőkutyák és tanulók nekiálltunk néhány fotót készíteni, ami az embereknek nagyon tetszett és rögtön az összes turista a balatoni kilátás helyett minket fotózott. Igazi sztároknak éreztük magunkat.

A fotózás a nagy melegben igen kimerítő volt, így még gondoltuk a búcsú előtt csobbanunk egyet a magyar tengerben. Íme néhány fotó a találkozóról és fürdésről.

Próbálok most már nem sokat lustálkodni.
És hamarosan beszámolok a Rexes napunkról, mert az Állatok Világnapja alkalámából kis csapatunk ott volt. És már közeledik a vizsga napja is, meg a táborunk.