Sok kicsi sokra megy, avagy az adó 1%-a

Mostanában mindenki ezzel az adó 1%-os dologgal van elfoglalva. Érthető hiszen az Egyesület az idei évtől jogosult a felajánlásokra.

Úgy döntöttem én is részt veszek a kampányolásban. Egy részről, mert fontosnak tartom, hogy hozzánk is minél több felajánlás érkezzen, amivel a munkánkat tudjuk jobbá tenni, esetleg egy-két virsli karika csurran cseppen nekem is.

De lássuk csak. Sokan azt gondolják, hogy ááá nem bajlódom vele, úgysem sok pénz. Hiszen miről is beszélünk az éves SZJA összeg 1%-áról, ami mondjuk egy bruttó 150 ezer Ft-os fizetésnél kb. 3000 Ft. De itt jön be a képbe a sok kicsi sokra megy elméletem, ha 100 ember felajánlja ezt a kis összeget, vagyis 1 percet az életéből szán arra, hogy kitölti az adó 1%-os papírt, akkor már nem is olyan kevés ez az összeg.

A másik oldalról nézve, így a felajánlás biztosan jó célt fog szolgálni, az ugatásom adom rá. 

 

Valamint íme kampány videónk, ha jól figyeltek én is több helyen megjelenek.

Mindenkinek köszönjük, aki támogatni fogja munkánkat. Az Egyesület tagjai, magam és Archie nevében is.

Nyíregyházán- Eperjeskén-Mándokon érzékenyítettünk

A héten igazán nagy fába vágtuk a fejszénket. Elindultunk az ország keleti részébe, érzékenyítő foglalkozást tartani óvódásoknak és iskolásoknak.
Jártunk Eperjeskén az Arany János Óvodában, Mándokon a Gyermekekért Óvodában és a Mándoki Általános Iskolában.
Nyíregyházán pedig a Bethlen Gábor Óvoda és Általános Iskola látott minket vendégül.

Amellett, hogy nekünk négylábúaknak és gazdáinknak is nagyon fárasztó volt, rengeteg pozitív élménnyel tértünk haza. Nézzük is hogyan állt össze a kis csapatunk. Velünk jött még Kuku a hangjelző golden retriever Loványi Eszterrel a gazdájával, Mányik Richárd Cooperrel a mozgássérült segítőkutyájával és T-vel, akit azt hiszem már nem kell bemutatnom, és nem utolsó sorban Burányi Virág, aki fáradhatatlanul fotózott.


Bárhol jártunk nagy szeretettel fogadtak minket a gyerekek, az óvónénik, a tanítónénik, igazgatók, intézményvezetők.
Azt már hallottuk, hogy a szabolcsi emberek nagyon vendégszeretőek, ezt mi most a bőrünkön és a gazdáink a hasukon is tapasztalhatták. Ági, aki két napon keresztül minden finomsággal ellátta a kétlábúakat, Árpi a férje, aki mindenhová elszállította az étkeket, nagyon kedvesek voltak és fáradhatatlanul megtettek mindent, hogy mindenki jól érezze magát. És persze Eszter anyukáját és jó barátját Elődöt sem szabad kifelejtenünk a sorból, hiszen mindig jöttek és segítettek.

Anya gazdi, még apa gazdinak is hozott a töltött káposztából, mert azt mondta ilyen jót még nem evett és ezt muszáj neki is megkóstolnia. És igaza is lett, apa gazdi degeszre ette magát a fincsi szabolcsi töltött káposztából, bezzeg mi Archieval csak a nyálunkat csorgathattuk.

Persze az érzékenyítő foglalkozások is nagyon jól sikerültek, a gyerekek nagyon aranyosak voltak és szívesen játszottak velünk, simogattak minket.

Ez a trükk mindig beválik, anya gazdi úgy csinál mintha lőne én meg elterülök

A gyerekek elmentek elrejteni a zsákomat, anyagazdi befogja a szemem, de így is mindig megtalálom.

És íme még egy link, ahol további képek és egy rövid videó is összefoglalja a nyíregyházi látogatásunkat.

http://www.nyiregyhaza.hu/segito-kutyak