Újra ugatok

Elnézést kell kérjek, hogy így eltűntem.

Az igazság az, hogy a tanév vége kicsit sűrű sikeredett mivel Mázlit és még 3 másik kedves kutyát kellett vizsgára felkészítenem és persze emellett folyamatosan dolgoztam.

De nem panaszkodásként csak tényként közöltem. És dagadok a büszkeségtől hiszen mindenki sikeresen levizsgázott.

Bővebben itt olvashattok róla
http://segitokutya.net/legujabb-bueszkesegeink-mazli-es-helga/

Meg itt
https://www.facebook.com/segitokutya/photos/a.509243402442130.124035.219028271463646/998651386834660/?type=1&theater

Aztán hirtelen a vizsgák után nyakunkba szakadt a nyár. Időnk sem volt unatkozni jöttünk, mentünk kirándultunk, fürödtünk a Dunában, patakokban, a Balatonban.

És hogy hol nyaraltunk? Szakítottunk a sok éves hagyománnyal és idén Szarvas helyett a ország egy másik nagyon szép részére a Bakonyba, pontosabban Bakonyjákóra utaztunk nyaralni.

A Bakonyban

A nyaralásunkat pedig képekben mesélem el, mert úgy sokkal izgalmasabb és Ti is látni fogjátok milyen kutya jó dolgunk volt.

Itt az van hogy mindjárt utolérem és elkapom Mázlit

Igaziból nem harapja át a torkom, csak játszunk

Ez egy magán kis tavacska, ahol végre mi is szabadon fürödhettünk

Kisvonattal a Bakonyban

Kérem szépen ez nem Erdély, továbbra is a Bakony és igen ott is van egy Gyilkos tó

Oltás utáni puklisodás

Kedden elvittek szurira. Minden évben el kell játszani ezt a cirkuszt, anyagazdi azt mondja az én érdekem is.
Meg kell hagyni idén nem sikerült túl jól az injekciózás. De ami történt arra senki sem számított az én koromban (direkt nem írom mennyi, úgyis fiatalabbnak látszom), szóval elég annyi, hogy túl vagyok már néhány tortúrán, de soha semmi bajom nem volt.
Na erre most.
Már a szuri utáni reggel sem voltam a toppon, mert egy almával az oldalamon ébredtem. Próbáltam nem tudomást venni róla, de idegesítő volt hogy ott van és még vakarni sem tudtam.
Mondjuk délelőtt 10 órára már több bajom volt, mint a pukli, iszonyatosan viszketett a szemem és a fülem, nem bírtam semmit csinálni. Anyagazdi többször megnézte, de nem látott rajta semmit.

Délutánra már nagyon rosszul lettem, próbáltam visszafogni magam, mert egy hercegnő mégis csak hercegnő, de végül kijött a csúnya gonosz róka anyagazdi munkahelyén. Akkor már mondta, hogy így nem mehetek dolgozni. Apa gazdi értem jött és hazavitt, otthon legalább tudtam kicsit aludni, bár kétszer meglátogatott a róka, de szerencsére senki sem látta.

Amikor anyagazdi hazaért Mázlival, láttam az arcán, hogy valami nagyon nem stimmel, azonnal indultunk vissza az orvoshoz. Kiderült, hogy nem az álmosság miatt nem látok ki rendesen a fejemből, hanem bedagadt a szemhéjam, és még a fejemen is puklik keletkeztek.

Szummázva, nem kicsi hanem bődületesen nagy és komoly allergiás reakciót váltott ki az oltás. Néha megesik azt mondta doki, sűrű elnézések közepette. Kérhet is gondoltam magamban, így elrondítani egy ilyen szép pofit.

Persze itt még nem volt vége. Hazamentünk, anyagazdi nyomta belém a kálciumot, de annak milyen rossz íze van, mégis ittam hősiesen hátha jobb lesz. De még így is bepuklisodott a fülem.

Remélem jövőre megúszom az egész hercehurcát.

Cuppanat

Születésnap, avagy hogyan ünnepel egy beagle

Ma van a szülinapom, kerek 6 éves lettem. Mondhatni igazán komoly hölggyé értem végre. Sok minden van már mögöttem, és még mennyi élmény előttem.

De nézzük csak hogyan is telt eme remekbe szedett nap.

Azzal kezdtük, hogy anyagazdival és Mázlival elmentünk egy közös fotózásra. Nem igazán tudom, hogy a kétlábúak miért csinálnak ekkora hűhót egy pár fotó elkészítése miatt. Próbáltam jelezni anyagazdinak, hogy nekem ez a szülinapi program pont nem jön be jöhet a következő, mert beígért valami fantasztikusat, ami nagyon fog tetszeni.

Szóval, amit nem értettem, hogy minek kell két órát készülődni, hogy néhány fotó elkattintásához, hangot is adtam nem tetszésemnek, de azt mondták, hogy szépnek kell lennie mindenkinek a fotón.

A foglalkozás elérte célját, mindent megtettem, hogy mielőbb végezzünk. Igaz utálok a kamerába nézni, mert profilból jobb fotót lehet rólam készíteni, de most erőt vettem magamon. Hát ez sikerült, remélem tetszik, mi elégedettek vagyunk. Azért megragadnám az alkalmat és megköszönnénk Bettinek (DOGLine Photo) is a türelmet hozzánk.

A fotózás után már nagyon vártam, hogy igazából megkezdődjön a szülinapom. Autóba ültünk, hogy találkozzunk apagazdival és négyesben ünnepeljünk.

Nagyon jó helyre Dobogókőre mentünk el. Még sosem voltam itt, de nagyon tetszett. Erdőbe sokat járunk kirándulni, de így együtt régen voltunk. Becsatlakozott még néhány kétlábú barátunk, hoztak szánkót is. Mi nagyon élveztük Mázlival, hogy futhattunk a szánkó mellett, végre a kétlábúak is elérték azt a sebességet, amit mi igazán szeretünk.

Fent a Zsivány sziklák egyikén

Volt sok hó, szagok és erdei illatok, és jó nagy kirándulás. Így már igazán jó szülinap kerekedett a nap végére. (És itt titkon jegyzem meg, hogy az ebédnél, még egy-két csülök darab jutott nekem is)

Itt nem igazán tudom mi történ Mázli fülével, inkább oda sem nézek

Fuss Mázli mert jövök

Sikerült az adomány gyűjtés

El sem mondhatom milyen boldog vagyok.
Mert a legutóbbi bejegyzés óta nagyon sokan kerestek meg és rengeteg ajándék, ruha, könyv és játék gyűlt össze a gyerekek részére, akiknek gyűjtöttem.

Arról képet nem tudok hozni, hogy  hogyan kapják meg ezeket a srácok, mivel a nevelőknek még át kell néznie a rengeteg ajándékot és igazságosan elosztani a közel 80 gyerkőc között. De biztos vagyok benne, hogy mindenkinek fog jutni valami szépséges dolog.

Anya és apa gazdi tegnap délután vitték el az adományokat az otthonokba, azt mesélték, hogy mindkét helyen nagyon boldogok voltak és a gyerekek nagy örömmel segédkeztek a dobozok és zsákok becipelésében. Én a bepakolást mindenesetre lecsekkoltam, tuti, hogy semmi sem maradt ki.

Még egyszer mindenkinek szeretném megköszönni, hogy egy napra én is Mikulás - Jézuska lehettem.

Csomagtartó rendben

Biztos mindent beraktatok?

Nézzük a hátsó ülést, úgy látom itt is minden rendben

Azért lecsekkolom a túloldalról is. Jelentem az autó tele van

És ezúton megragadnám az alkalmat és mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyt kívánok Mázlival egyetemben.

Jézuska vagy Mikulás szeretnék lenni

Ez halálosan komoly, nem szeretném ha bárki is félvállról venné a kijelentésemet.
Tudniillik pár hete már újra munkába álltam a Bólyai Gyermekotthon két telephelyén dolgozom. Igen gyermekotthon, itt olyan gyerekek élik mindennapjaikat, akik valamilyen okból nem lehetnek együtt a családjukkal.
A fejembe vettem, hogy ezeknek a gyerekeknek én szeretnék a Mikulásuk vagy Jézuskájuk lenni, kinek hogy tetszik.

Mit is jelent ez?
Adományt gyűjtünk anyagazdival. Nem kérünk pénzt senkitől. Csak annyit ha van a családban ruha, cipő, amit nem hordanak a gyerekek. Játék amivel már nem játszanak. Ha nincs gyerek egy pár szem szaloncukor. Megfigyeltem, hogy ezek a gyerekek bárminek örülnek, tényleg bárminek, egy új takarónak is.
Képzeljétek el, anyagazdi minden foglalkozás után ad egy ajándék pecsétet egy kis füzetbe, a legutóbbi foglalkozás alkalmával, már nagyon sokan kérdezték, hogy van-e karácsonyfa, ha nincs nem baj, mert van karácsonyi ajándék, hiszik és bíznak benne, hogy hozzájuk is elmegy a Jézuska.

Az otthon két telephelyén 0-18 évesig minden korú gyerkőc megtalálható, szóval csecsemő ruhától, a pelenkán át a lakli kamasz ruhákig jöhet bármi.

És hogyan?
Írjatok egy e-mailt anyagazdinak a czirjakhelga@gmail.com-ra, vagy facebookon is felvehetitek vele a kapcsolatot (Czirják Helga), és ő megadja a pontos paramétereket. A felajánlásokat december 20-ig várjuk, hogy még át tudjuk adni nekik.
Mi mindent dokumentálunk és az átadásról beszámolunk, remélem sok mindent tudok majd vinni a gyerekeknek.
Addig is hoztam néhány fotót, hogy megmutassam, miként csalok az arcokra hétről hétre mosolyt.

Ui.: Ne lepődjetek meg, hogy nem anyagazdi van mellettem a képen. Dorkának segítünk egy vizsgájára felkészülni.

Noszvaj Cseperedő Óvoda Érzékenyítés

Október elején Noszvajon az óvodában jártunk érzékenyítő tréninget tartani a kis ovisoknak.

Mint tudjátok Noszvaj közel áll a lelkemhez, hiszen a gazdiékkal nagyon sokat járunk a Nomád Hotelbe, erről már korábbi bejegyzéseimben többször beszámoltam.

Most is eltöltöttünk egy éjszakát a Balogh családnál anya gazdival és Mázlival. 

A hangsúly azonban most az óvodai érzékenyítő tréningen volt.

Mostanában nagyon sokan kérdezik mi is ez az érzékenyítés. Így megragadom az alkalmat és megpróbálom elmondani mi is a célunk ezekkel a programokkal.

Az érzékenyítés egyfajta tudatformálás, társadalmi attitűd változtatás, az esélyegyenlőség növelése. Azt szeretnénk ezekkel a tréningekkel elérni, hogy az emberek ne féljenek a fogyatékkal élőktől. Direkt kihangsúlyozom itt az ember vagyis a két lábú szót, mert mi kutyák nem válogatunk, mi ugyanúgy szeretünk minden jó embert (jó ember alatt azt értem, aki kedvesen szól hozzánk, megsimogat, vagy akár még enni is ad). Az már számunkra lényegtelen, hogy az illető sovány vagy kövér, hallja ha ugatunk vagy nem, két lábon jár, vagy kerekesszékkel közlekedik, látja hogy milyen szép kutyák vagyunk vagy csak a tapintással érzékeli, milyen selymes a szőrünk. Azt szeretnénk elérni ezeken a tréningeken, hogy az emberek is így gondolják, ne a fogyaték alapján ítéljenek meg egy másik két lábút, hanem az igazi értékeik alapján. És mi négylábúak ezt nagyszerűen meg tudjuk mutatni, mind a gyerekeknek, legyenek kis óvodások vagy nagy kamaszok, mind a felnőtteknek.

Remélem így már mindenkinek egyértelműbb miért is csináljuk ezeket a tréningeket, és miért szívügyünk.

Noszvajon a csapatunkat Mányik Richárd az egyesületünk vezetője és mozgássérült segítőkutyája Cooper, Loványi Eszter és hangjelző kutyája Kuku, valamint anyagazdi Mázli és jómagam alkottuk.

  Mázlinak anyagazdival ez volt az első érzékenyítője, bár Ricsi főnökkel már vett részt ilyenen, szóval nem volt neki sem teljesen új a helyzet.

Kuku, mint mindig most is nagyon ügyesen mutatta be a gyerekeknek, hogyan tud Eszternek segíteni a hétköznapokban, ami nagy sikert aratott a kicsik körében. Cooper sem tétlenkedett, tőle eleinte tartottak, de a szereplése után, ez is oldódott.

Én pedig egy kicsit megmozgattam a kis lurkókat.

Október 4 az Állatok Világnapja

Október 4-én szombaton a Rex Állatsziget meghívásának tettünk eleget és részt vettünk az Állatok Világnapja alkalmából tartott rendezvényükön.
A kutyacsapatot Joya (a mozgássérült segítő), Tesla (a mozgássérült segítő tanuló), Vito (a hallássérült segítő tanuló), Nelson (terápiás segítő tanuló), Risza (személyi segítő tanuló, és terápiás kutya), Mázli és jómagam alkottuk.

Sajnos az idő nem annyira kedvezett nekünk, elég borúsra és esősre sikeredett a nap, szerencsére azonban az emberek kedvét ez nem vette el, nagyon sokan eljöttek a rendezvényre és a bemutatóra. Még ismerős arcokkal is találkoztam, aminek kifejezetten örültem.

Ez a bemutató azért is volt izgalmas, hiszen több kölyök és tanuló kutya is részt vett, mondhatni Joyaval ketten voltunk az "öreg" motorosak. Aggódni nem kellett, mert a kölykök és a tanulók is nagyon szépen vették az akadályt.

Mázli tanulja a kosarat, már igen jól megy neki.

Nelson a golden retriever kölyök, terápiás kutya lesz belőle

Joya imád szerepelni, itt épp a cipő bevitelt mutatja meg

Na így működik együtt két jó kutya. Mindketten a gazdira figyelünk és nem egymásra

Vito a border collie, hamarosan hallássérült segítő kutya lesz

Na akkor dobok és meglátjuk kijátszhat velem

Dupla pacsi, csináljátok utánam

Alagút, sosem lehet megunni

A képeket ezúttal is köszönjük Burányi Virágnak.