Teret adtunk az esélyeknek

Április 11-én a Ferenciek terén "Teret adtunk". A Motívációs Alapítvány rendezvényére a "Teret adunk az esélyeknek" voltunk hivatalosak segítőkutya bemutatót tartani.
Nagyon sokat készültünk, terveztük a bemutató programját, hiszen ezt nagyon hasznos meghívásnak gondoltuk, ahol igazán olyan embereknek mutathattuk meg tudásunkat, akik a segítségünkre szorulnak. Valamint ez volt Archie életének első bemutatója, így én és anya gazdi duplán izgulhattunk.

A kiscsapatunkat így most, Era és Joya (mozgássérült segítőkutya tanuló), Bori és Borzas (hallássérült segítőkutya), Nóra, mint előadó, Virág (fotós- az ő képeiből csatolok majd néhányat) alkotta.

El kell mondjam, megint büszke voltam, hogy ilyen nagyszerű csapatnak a tagja lehetek. Joya is és Borzas is nagyon ügyesen bemutatták, hogy miben segítenek gazdáiknak. Archienak azt kellett prezentálnia a többi kutyával, hogy mennyire fontos a képzésünkben az alapengedelmesség, és hogy ezt már kölyökkorban elkezdjük tanulni. Büszke voltam rá, nagyon ügyesen helytállt, pedig jöttek mentek az érdeklődők, hangos buszok, de semmi sem tudta kizökkenteni, csak anyagazdira figyelt és a következő feladatra.

Archie helyben marad

Egy új részt is beépítettünk a bemutatónkba, megmutattuk Joyával, hogy mennyire jól tudunk együtt dolgozni, még extra helyzetekben is, ahol szintén nem egymással kezdünk játszani, hanem a gazdáinkra és feladatainkra koncentrálunk.

Átmegyek Joya hasa alatt

A bemutató végén pedig enyém volt a főszerep. A nézőközönségből gyerekeket hívtunk ki, és rögtönzött terápiás feladatokat hajtottunk végre közösen.

Repül a dinnye, na ki kapja el?

El kell mondjam, olyan jól sikerült a bemutatónk, hogy egy új rajongót is szereztünk Boros Lajos, rádiós-műsorvezető személyében. Még egy közös fotóra is összeállt velünk.

Csoportkép

Engedelmes kutyák napja avagy hogyan lesz az ember kutyájából guiness rekorder

Nagyon izgalmas szombat délutánunk volt, anyagazdival, Archieval, Ricsi főnökkel, Mázlival (ő Archie tesója, szintén segítőkutyának tanul), Tével és Nórával.
A Rex Állatszigeten Guiness rekord megdöntésére készültünk. A cél "Egy időben, egy helyen legtöbb alapengedelmességi foglalkozáson résztvevő kutyák számát" meghaladni, valamint az egy helyen, egy időben legtöbb pacsit adó kutya rekordját felállítani.
Kicsit izgultunk, mert esőt mondtak arra a napra, de végül gyönyörűen sütött a nap.
Eleinte aggódtam, hogy fogom bírni a tömeges mennyiségű kutyát, ebben nem vagyok annyira jó. De mindenki olyan jól és kulturáltan viselkedett, hogy nekem is sikerült feloldódnom, és a rekord felállítását már kifejezetten élveztem. Számomra az alapengedelmességi feladatok nem hoztak túl sok újdonságot. Anyagazdinak meg inkább az okozott nehézséget, hogy kettőnket egyszerre kellett instruálnia. Ez azért volt nehéz, mert Archie nem akart mellém szabályosan ülni. Szegényem elég hamar el is fáradt, de azért kitartóan megcsinált ő is minden feladatot.

A rekordot végül nem sikerült megdönteni. De magyarországi rekordot sikerült felállítani kettőt is. Soha még ennyi kutya nem adott pacsit embernek, és Magyarországon még soha ennyi kutya nem vett részt egyszerre engedelmességi foglalkozáson. Szóval elmondhatjuk magunkról guiness rekorderek lettünk.
Szerintem le a kalappal mind a 210 kutya és gazdája előtt. Ezúton gratulálok minden gazdának és a Rex Állatotthon szervezőinek a nagyszerűen sikerült rendezvényért.
További információkat és képeket találhattok a REX facebook oldalán érdemes megnézni.

Nyafigility

Anyagazdi úgy döntött megint járunk agilityzni. Azt mondja, hogy rám fér egy kis szórakozás, hiszen hétfőként tanulunk, keddenként dolgozom, valamikor le kell vezetni a felgyülemlett feszkót, nekünk kutyáknak is, és az agility erre igazán alkalmas.
A legutóbbi két alkalommal eljött az edzésre Merlin is (a Barátok Közt sztárja :)). Rögtön megpróbált udvarolni, de helyre tettem. Megmondtam neki, hogy nálam zárt ajtóknál kopogtat, értem én, hogy celeb és megszokta, hogy bárkit megkaphat az elbűvölő mosolyával, de én mégiscsak hercegnő vagyok, nem lehet csak úgy lerohanni. Na jó azért azt megengedtem, hogy egy közös fotó készüljön rólunk.

Szerencsére egy videó felvételt is tudtam hozni nektek. Joya barátnőm gazdája felvette az edzés egy részét. Ebből anyagazdi is sokat tud tanulni. Még neki is nagyon új ez az új közös játék, keresi a helyét a pályán, de azért szerintem egyre ügyesebb. Én időközben megtanultam Joyától, hogy tudok neki én is segíteni, ha folyamatosan adom az instrukciókat, így egy elég komoly párbeszéd tud kialakulni köztünk a pályán. Igaz anyagazdi, valami zenét rátett a videóra, de szerintem így is hallatszik, amit mondok neki.

Archie műtétje

Lassan egy hete túl vagyunk Archie ivartalanításán. Először is nem kell felháborodni, felhorkanni, ez nem rossz dolog egy kutya életében. Én is túl vagyok rajta, és mondhatom azóta sokkal könnyebb az életem.
Nézzük csak miért is.
Egyrészt nincs félévente, hogy 4 hétre rám ragadnak az idióta kanok, akik mást sem akarnak csak azt... Milyen idegesítő már. Mire végre vége, kezdenék túl lenni rajta, nem kell állandóan bugyit hordanom, mert gazdik szerint nem tisztítottam magam elég rendszeresen, pedig próbáltam. Utána jött az álvemhesség, hát kérem az sem smafu. Általában ez a szukáknál annyiból áll, hogy úgy tesznek, mint akik elleni fognak. Helyet keresnek, plüssállatokat neveznek ki a kölyküknek. Na nem, velem ilyen nem fordult elő, én nem vagyok egy anya típus, utálom a kölyköket (kivéve persze Archiet). De ezt a szervezetemnek nem tudtam bemagyarázni, így megindult a tejelválasztásom. Erre a doki felírt valami csodaszert, hogy elapadjon a tejem, amitől tök rosszul lettem, folyamatosan rókáztam. Annyira, hogy egyszer még szegény Bélát, a macskát is lehánytam, hát anyagazdi nem volt túl boldog.
Összefoglalva így sokkal jobb nekem, a műtétet is ki lehetett bírni és az utána való lábadozást is. A legfontosabb pedig, hogy nem híztam el, miért híztam volna, nem eszem kétszer annyit, sokat mozgok, szép izmos vagyok, legalábbis ezt mondják, én meg elhiszem.

Archie műtét után még az altató hatása alatt

Szóval most Archie is átesett ezen, még mielőtt komolyan ivarérett lett volna. Ami több szempontból is célszerű volt nála. Így soha nem fogja őt idegesíteni a tüzelő szukák illata. Elég rossz lehet a kanoknak amikor tüzelési idény van, úgy a 12 hónapból 8-ban, szívás, örülök, hogy szukának születtem. Továbbá segítő kutyáknál eleve előírás az ivartalanítás, ráadásul szegénykének csak egy heréje volt, a másikat keresni kellett.

Itt épp aggódom, Archie már a műtőben

Szegény Archie esetében ez nehezítette meg az egészet, nem igazán találták meg az elveszett kis golyócskát. Aggódtunk is érte rendesen anyagazdival, mert a műtét is elhúzódott. De szerencsére már jobban van, újra energikus, persze még a varratok benne vannak. Az elmúlt pár napban így kevesebbet tudtunk játszani, viszont végre én is kicsit pihenhettem.

Együtt érzésemet fejezem ki a búra miatt

A fő gondot az okozza mióta jól van, hogy egyfolytában nyalogatni akarja a sebét, ami nagyon veszélyes, mert szétnyílhat, elfertőződhet. Én erős voltam kibírtam, hogy nem nyaltam a varratokat hiába fájt és viszketett, viszont nem kellett ilyen idióta búrában lennem napokat. Szegény Archie-t mostanában búra fejűnek kezdik csúfolni, de hát csak magának köszönheti.

Noszvajon pihentünk

Az év eleje elég pörgősre sikerült gazdiék életében. Sokat dolgoztak. Anya gazdi velem dolgozik, képezzük Archie-t. Anyagazdinak kihúzták 3 bölcsességfogát és a kozmetikában is sok a vendég, így ott is sokat kell dolgoznom nekem is neki is, apa gazdiról nem is beszélve. Ugyanis én a vagyok a fő megnyugtató. Ha egy kutya sírdogál, akkor mennem kell megnyugtatni.

Szóval így hirtelen összejöttek a dolgok, ezért a gazdiék kitalálták, hogy menjünk el Noszvajra a Nomád Hotelbe (http://www.nomadhotel.hu/) pihenni. Nem volt ellenvetésem, imádok odajárni.

 Gyönyörű környezet, sok erdei séta, kis tavak, ahol fürdeni lehet a négylábúaknak, nagyszerű vendéglátók, és Klári néni utánozhatatlan főztje. Mondtam is Archie-nak, hogy ilyen nagyszerű helyen még nem volt, majd meglátja.








Lakik most ott egy kutya Artúr, talán egyszer majd én is megkedvelem, elég nagy állat. De Archie imádta és nagyon jókat játszottak, nekem így jó volt, mert le volt tudva a gondom a kölyökről én is pihenhettem végre és élvezhettem a hétvégét.

Persze anyagazdinak azért muszáj volt néhány beállított képet készítenie, de végülis belementem, hiszen jól jönnek ezek még ide a naplómba is.

Sok kicsi sokra megy, avagy az adó 1%-a

Mostanában mindenki ezzel az adó 1%-os dologgal van elfoglalva. Érthető hiszen az Egyesület az idei évtől jogosult a felajánlásokra.

Úgy döntöttem én is részt veszek a kampányolásban. Egy részről, mert fontosnak tartom, hogy hozzánk is minél több felajánlás érkezzen, amivel a munkánkat tudjuk jobbá tenni, esetleg egy-két virsli karika csurran cseppen nekem is.

De lássuk csak. Sokan azt gondolják, hogy ááá nem bajlódom vele, úgysem sok pénz. Hiszen miről is beszélünk az éves SZJA összeg 1%-áról, ami mondjuk egy bruttó 150 ezer Ft-os fizetésnél kb. 3000 Ft. De itt jön be a képbe a sok kicsi sokra megy elméletem, ha 100 ember felajánlja ezt a kis összeget, vagyis 1 percet az életéből szán arra, hogy kitölti az adó 1%-os papírt, akkor már nem is olyan kevés ez az összeg.

A másik oldalról nézve, így a felajánlás biztosan jó célt fog szolgálni, az ugatásom adom rá. 

 

Valamint íme kampány videónk, ha jól figyeltek én is több helyen megjelenek.

Mindenkinek köszönjük, aki támogatni fogja munkánkat. Az Egyesület tagjai, magam és Archie nevében is.

Nyíregyházán- Eperjeskén-Mándokon érzékenyítettünk

A héten igazán nagy fába vágtuk a fejszénket. Elindultunk az ország keleti részébe, érzékenyítő foglalkozást tartani óvódásoknak és iskolásoknak.
Jártunk Eperjeskén az Arany János Óvodában, Mándokon a Gyermekekért Óvodában és a Mándoki Általános Iskolában.
Nyíregyházán pedig a Bethlen Gábor Óvoda és Általános Iskola látott minket vendégül.

Amellett, hogy nekünk négylábúaknak és gazdáinknak is nagyon fárasztó volt, rengeteg pozitív élménnyel tértünk haza. Nézzük is hogyan állt össze a kis csapatunk. Velünk jött még Kuku a hangjelző golden retriever Loványi Eszterrel a gazdájával, Mányik Richárd Cooperrel a mozgássérült segítőkutyájával és T-vel, akit azt hiszem már nem kell bemutatnom, és nem utolsó sorban Burányi Virág, aki fáradhatatlanul fotózott.


Bárhol jártunk nagy szeretettel fogadtak minket a gyerekek, az óvónénik, a tanítónénik, igazgatók, intézményvezetők.
Azt már hallottuk, hogy a szabolcsi emberek nagyon vendégszeretőek, ezt mi most a bőrünkön és a gazdáink a hasukon is tapasztalhatták. Ági, aki két napon keresztül minden finomsággal ellátta a kétlábúakat, Árpi a férje, aki mindenhová elszállította az étkeket, nagyon kedvesek voltak és fáradhatatlanul megtettek mindent, hogy mindenki jól érezze magát. És persze Eszter anyukáját és jó barátját Elődöt sem szabad kifelejtenünk a sorból, hiszen mindig jöttek és segítettek.

Anya gazdi, még apa gazdinak is hozott a töltött káposztából, mert azt mondta ilyen jót még nem evett és ezt muszáj neki is megkóstolnia. És igaza is lett, apa gazdi degeszre ette magát a fincsi szabolcsi töltött káposztából, bezzeg mi Archieval csak a nyálunkat csorgathattuk.

Persze az érzékenyítő foglalkozások is nagyon jól sikerültek, a gyerekek nagyon aranyosak voltak és szívesen játszottak velünk, simogattak minket.

Ez a trükk mindig beválik, anya gazdi úgy csinál mintha lőne én meg elterülök

A gyerekek elmentek elrejteni a zsákomat, anyagazdi befogja a szemem, de így is mindig megtalálom.

És íme még egy link, ahol további képek és egy rövid videó is összefoglalja a nyíregyházi látogatásunkat.

http://www.nyiregyhaza.hu/segito-kutyak